Akinek sikerült
Óriás, őzbarna meleg szemek. Finoman tört mosolyú arc. Karcsú, törékeny madárka. Olyan, mint kit Isten tart tenyerében, féltőn óvva, hogy össze ne törjön, mikor útjára röpteti, hogy mindig visszataláljon ebbe a puha, szerető kezek ölelte fészekbe. Venczel Vera többször vissza is röppent ide. Szüksége volt rá.
Pályája tündökletesen indult. Koltai Róbert, Molnár Piroska voltak többek között osztálytársai és a nemrégen elhunyt Pártos Géza rendezőmágus volt az osztályfőnöke. Júliát játszhatott a vizsgaelőadáson. Rómeója, a sajnos korán eltávozott nagy tehetségű osztálytársa, Kis István volt. Várkonyi Zoltán a Vígszínház egykori legendás igazgató-főrendezője, aki főiskolán is tanított és nem mellékesen remek filmrendező volt a sztárcsinálók képességével áldottan. Meglátta Venczel Verát, és azonnal ráosztotta a Gárdonyi Géza regényéből készülő Egri csillagokban Cecey Éva szerepét. A nagy kiugrása ez volt. Várkonyi szerződtette is színházához, jelenlegi igazgatójával, Marton Lászlóval egyetemben. Mindketten ma is hűségesek színházukhoz. Sajnos a színház nem mindig volt az a színésznőhöz. Szonya volt a Ványa bácsiban, Latinovits oldalán. Sulyok Mária nagyasszony Bernarda Albája mellett játszhatta annak Adéla lányát García Lorca drámájában. Viharos sikere a Tersánszky Józsi Jenő-színműben, a Viszontlátásra drágában. Téni bácsi (Páger Antal) szeretve tanította, vigyázta. Közben filmek és tévéjátékok sora. Kárpáthy zoltán, Nóra, Pillangó, Isten hozta, őrnagy úr! Ez utóbbiban - Fábry Zoltán rendezte filmben - Ágika, a Tót házaspár gyermeke.
Kritikák sokasága magasztalta a filmet és a játszókat, benne Venczel Vera tökéletes alakítását. Olyanok partnerolták ölelő szeretettel, mint Sinkovits Imre, Fónay Márta, vagy megint Latinovits. A Színművészeti Főiskola után ez volt az igazi egyeteme. Olyanokkal került össze színpadon, filmen, tévében és rádióban, akik hitték a tehetségét, nem agyonirigykedték, intrikálták a pályakezdőt. Hangja karakteres, kellemes. Jó hallgatni. Törvényszerű, hogy született szépsége és képessége magasra vitte a hivatásában. Díjakat is kapott néha. Legbüszkébb arra, hogy a társulat titkos szavazással tavaly december 30-án, Ruttkai Éva születésnapján neki adták a művésznő emlékét őrző gyűrűt. Azért is különös öröm volt számára e kitüntetés, mert Ruttkaival léphetett életében először a Vígszínház színpadára, Heltai Jenő A néma levente című színművében, Zilia egyik udvarhölgyeként
A Magyar Rádiótól a szinkronig mindenütt szívesen foglalkoztatott, népszerű színésznő lett. És akkor jött a törés az életében és a pályáján. Meghalt rajongásig szeretett testvéröccse. Elfogyott nagy hirtelen az oxigén a gyász pillanataiban a színésznő (és ember!) körül. Hirtelen összeszűkült az élet- és színtér. A művésznő nagyon magába záródott. Iparművész-formatervező szerelme, aki már 31 éve biztos hátteret nyújtó társa, volt az, aki fogta a kezét élete drámai szakadékai szélén, és mindig visszahúzta onnan.
A színésznők életében van egy nagyon nehéz korszak. A - már nem - és a - még nem - időszaka. Amikor már nem játszhat ifjú hősnőket, de még nem játszhat idős delnőket sem. Ebben a helyzetben nagyon nagy szükségük van a művészeknek az okos törődésre. Visszajuttatni őket e tetszhalál állapotból az életbe. Nem tudom ki mennyire volt hibás abban, hogy ezt a kitűnő tehetségű színésznőt oly keveset láthattuk az elmúlt bő tíz évben. Bár hál- istennek Venczel Vera mostanában ismét látható anyaszínházában, a Vígben, egyszerre két darabban is.
Úgy tűnik, most mintha reneszánsza lenne e mély lelkiségű játékosnak. Isten óvó kezei vigyáznak rá. Mivel valamennyiünknek szüksége van erre, mégis hangosan kiáltok miértet így az írás vége felé minden hasonló sorsú nevében. Belőlük is - mint Venczel Verából - szintén csak egy van. Itt és most. És holnap már késő, úgyhogy vigyázzátok valamennyit. A lelketek csak így nyugodhat.
Kolozsi Béla
Megjelent: RTV Részletes
2004. 06. szám
