Az élet tele van csodákkal

Csehov "Ványa bácsi"-jának Szonyája, a lány Szép Ernő "Május"-ából, Móricz Zsigmond "Pillangó"-jának, Gárdonyi Géza "Ida regényé"-nek címszerepe, a feleség Sütő András drámájából, az "Egy lócsiszár virágvasárnapjá"-ból, Mikszáth Kálmán "Fekete város"-ának tragikus sorsú leányalakja. Színpadi alakítások, film- és tévészerepek, hangjátékok, mesejátékok a rádióban, lehetetlen volna valamennyit felsorolni. II. János Pál pápa "Az aranyműves Boltja" című drámájának magyarországi bemutatóján, a budapesti Külső-ferencvárosi Szent Kereszt plébániatemplomban az egyik főszerepet játszotta. Ez utóbbira így emlékszik vissza:

- Fantasztikus élmény volt, nemcsak a költőien szép szöveg, hanem az a felfokozott érdeklődés is, az az áhítatos csend, ahogyan hallgatták. Az ember érezte azt a csodálatos áramkört, ami a szereplőket és a közönséget valami emberentúli régióba emel. Templomban játszottunk - de hát nem templom-e a színház is, ha az igazi művészet szólal meg benne?!

- Az igazi művészethez szorosan hozzátartozik a hit. Hogyan értékeli a hit szerepét az életünkben?

- Úgy gondolom, hogy a hit olyan állapot, amelyben végtelen nyugalom van. A hívő ember az élet legnehezebb problémáival is meg tud küzdeni, szembe tud nézni velük. A hit által alkalmassá válik a szeretetre.

- Mi a szeretet?

- A szeretet az élet egyetlen értelme. Meg kellene tanulnunk jól szeretni. Úgy érzem, hogy szeretetben élni annyit jelent, mint egy nagyon varázslatos - és ugyanakkor nagyon természetes - "légkörben" élni. De a szeretet nemcsak létezés, hanem létezés is és cselekvés is egyszerre. "Akció", ahogyan Thomas Merton mondja. A hit ennek szerves része. Aki hisz, az nem ismeri a félelmet, mindig derű és alázat tölti be. Én ezt a derűt és alázatot különösen egy emberben láttam így együtt megvalósulni: Pálos Rozitában, a költőben. Bakonyszombathelyen élt, írni és olvasni tanította a gyerekeket. "Vagyok, mert szeretek" - idézi -"Irgalmas szelek" című, utolsó verseskötetének elején Zoszima sztárec szavait a Karamazov testvérekből. És hát - persze - a személyes emlékek sokasága. Azóta pedig? Pálos Rozitát is elérte a nálunk oly jellemző "művész sors". Amióta meghalt, elhallgatják.

- Meggyőződésem, hogy az igazi művészt nem lehet "elhallgatni", ahogyan "elhallgattatni" sem lehet. Ami érték, az előbb-utóbb felszínre tör.

- Igen, ez így van. Az igazi művész mindig több "önmagánál". Szavakkal megmagyarázhatatlan és ésszel felfoghatatlan ez a többlet: az isteni és emberi találkozik benne. Újra meg újra visszamutatva a teremtés első pillanatára, amikor Isten kimondotta a világmindenséget létrehívó "Legyen"-t. Minden művész - így a színész is - ennek a pillanatnak a részese. Együtt-teremtő. "Kezem a Kéz el nem ereszti" - írja Pálos Rozita "Este" című versének utolsó sorában, szemléletesen megfogalmazva ezzel a művészet - minden művészet - lényegét. És egyszersmind a hit lényegét is. Minden nap szüntelenül "fel kell izzítanunk" - meg kell erősítenünk - magunkban a hitet, gondosan ügyelve rá, hogy álhitté ne legyen.

- Megvilágítaná ez utóbbit pontosabban is?

- Thomas Merton írja: "Jó lelkiismerettel is lehet gyűlölni, sőt rombolni is". Ezzel arra utal, hogyan válik - hogyan válhat - a hit torzított formában ál-hitté. Hogy egy egészen konkrét példával éljek: akik alig három hónappal a romániai forradalom után Marosvásárhelyen kapával, kaszával és dorongokkal támadtak embertársaikra, csak azért, mert azok magyarok, ennek az ál-hitnek megszállottjaiként cselekedtek. Ezzel szemben az igazi hit tiszta és fölemelő, mint a szentek hite, vagy a mesehősöké.

- Szereti a meséket?

- Nagyon. Még ma is szívesen elolvasok egy-egy mesekönyvet, mintha valami komoly regényt olvasnék. Sok mesejátékban szerepeltem a mikrofon előtt. Emlékszem, egyik egy kis fenyőről szólt. Jelentéktelen fácska volt, szinte elveszett a társai között. De egy karácsonyestén őt is elvitték, feldíszítették. Szeretet és melegség vette körül és a kis fenyő, a gyertyák, díszek és csillagszórók fényében csodálatosan megszépült. Szeretetet adott és kapott és ettől még szebben ragyogott. A szeretet ragyogása kölcsönös: hat és visszahat. Néhány éve meghalt kollégám, Szathmári István interjú-kötetének a címe jut eszembe: "A kis csillag is csillag". Mostanában sokat olvasgatom Szepes Mária könyveit. Ő is felhívja rá a figyelmet, hogy mennyi csodálatos dolog van a világon. Igen, az élet tele van csodákkal, csak észre kell vennünk, fel kell ismernünk őket. És máris Élet lesz az életünk.



Balássy László

Megjelent: Balássy László - Szeghalmi Elemér: Csodák között élünk című könyvében 1990.