Ezúttal a férj, Czapp György nyilatkozik

- Vera még a rádióban van. Épp most telefonált, hogy indul. Addig csinálok egy kávét - tüsténkedik a férj: Czapp György grafikusművész.

- Inkább beszélgessünk! - vesszük elő a jegyzetfüzetet.

- Velem? Miről?

- Arról, hogy mit jelent Venczel Vera, a Vígszínház művésznője férjének lenni?

- Kilenc esztendeje élünk zavartalan, boldog házasságban. Gondolom: ez válasz a kérdésre.

- Hallhatnánk erről részletesebben is?

- Kétségtelenül eltérünk a szabványtól. Vera kora reggel elszáguld hazulról, és nem ritka, hogy csak késő este kerül elő. Én meg általában itthon dolgozom. Az egyik szobát műteremnek alakítottam át, fényképezőgépekkel, előhívókkal, rajzasztallal és egyéb grafikai felszerelésekkel. Így hát rám hárul nagyrészt a háztartás gondja is: bevásárlás, egy kis tessék-lássék takarítás, telefoninspekció, üzenetek átvétele, válaszolás autogramkérő levelekre. Egyedül a konyha a feleségem birodalma. Remekül főz, bár meglehetősen szűk határok között mozog a választék. Nekem ez is elegendő, nem vagyok éppenséggel haspárti.

- Mivel töltik szabad idejüket?

- Ha jut időnk rá, télen síelünk, nyáron teniszezünk, mostanában pedig építgetjük szigligeti nyaralónkat. Én afféle ezermester vagyok, értek a villanyszereléshez, kőműves mesterséghez, anyagbeszerzőként is megállom a helyem, Vera pedig ételről, italról gondoskodik. Ha minden jól megy, idén nyáron megtartjuk a házszentelőt.

Nyílik az előszobaajtó. A feleség hazaérkezett.

- Újságíró? Fotóriporter? Rám vártak?

Czapp György büszkén kihúzza magát:

- Drágám, ezúttal én voltam az interjúalany!