Egy perces interjú Venczel Verával

Venczel Vera nevét mostanában több dologgal kapcsolatban is emlegetik. Monte-Carlóban a tévéfilmek fesztiválján a legjobb női alakítás díját kapta, sikeres "vendégszereplését" üdvözölték a kritikák a Tháliában bemutatott Holdbéli csónakosban, s a Vígszínház színpadán is több darabban játszik vagy próbál.

- Hogyan talált utat a díjnyertes alakítás, a Pillangó Hitves Zsuzsikájának parasztlány figurájához?

- Ez a film több mint egy paraszttörténet. A figurában és a problémákban is sok olyan általános emberi vonatkozás van, amelyekbe belekapaszkodhattam. Saját élményeimet vihettem a filmbe. Egy olyan lányról van szó, aki önmagáért, az életért harcol, hiszen számára a fiú, szerelme, az életet jelenti. Ebben a harcban rokon bármelyik mai fiatal lánnyal.

- Mit jelentett a kirándulás a Tháliába?

- Nem volt egészen ismeretlen világ, hiszen játszottam a nyáron a Körszínházban, ahol Kazimir Károllyal és a többi kollégával már együtt dolgoztam. Az évead elején nem volt premierem Vígben, így színház kiadott erre a szerepre.

- S mi történt "otthon" a Vígben?

- Játszom a Bécsi erdőben egy szerencsétlen lányt, aki mindent elveszít az életben, hitét, szerelmét. Most próbálok egy újabb darabot, a Nyár és füstöt, amelyben egy nagyon harmonikus, természetes, élete legelején levő lányt játszom.

- Szinte az első olyan szerepe ez a színpadon, amikor nem valamilyen önmagával meghasonlott, megcsúszott lányt alakít. Filmekben viszont többnyire kedves naiv-figurákat játszik. Honnan a szerepknek ez a kettéválása?

- Nemigen gondolkoztam ezen. Talán az arcom az oka, hogy csak filmekben játszottam naivákat. De ma már az arcom is nyúzottabb, fáradtabb...

- Indulása a Pesti Színházban emlékezetes marad. Negyedéves korában a Nyárban, egy négyszemélyes kamaradarabban játszott főszerepet, az első felvonás első jelenetét kezdte egy hosszú monológgal. Úgy érzi, a színház beváltotta az ígéreteket, amit az indulás előtt jelentett?

- A színház semmit sem ígért, csak adott. Adott lehetőségeket, szerepeket, többek között Szonyát játszhattam a Ványa bácsiban. Azt csak a közönség tudja eldönteni, hogy közben több lettem vagy kevesebb, elvesztettem-e valamit vagy gazdagodtam....


(Székely)
1971