Egy szavam nem lehet, boldog vagyok

Az új Ruttkai-gyűrűs művésznő sokszor volt a névadó "lánya"

A Jászai Mari-díjas művésznő közel negyven esztendeje szerepel a Vígszínházban, soha más társulat tagja nem volt. Emlékezetes alakítása volt többek között a Bernarda Alba házában, A nyárban, vagy nemrégiben a Sógornőkben. Az elmúlt negyven esztendő legsikeresebb filmjeiben volt főszereplő, hogy csak az Isten hozta őrnagy úr Ágikáját, az Egy szerelem három éjszakája Júliáját, vagy az Egri csillagok Éváját említsük. Jelenleg játszik a Kaukázusi krétakörben, az Össztáncban és a napokban bemutatott Istenek gyermekei című darabban. Ez utóbbi Ovidius Metamorphoses-ából Hegedűs D. Géza feldolgozásában készült dráma hazai ősbemutató: a görög-római mitológia hősei változnak át, semmisülnek meg, vagy éppen magasztosulnak fel.

- Nem mindennapi feladat Ovidiust játszani. Hogyan fogadta a közönség?

- Még nem tudok róla semmit sem mondani, hiszen eddig csak két előadásunk volt.
Mindenesetre nagyon érdekes vállalkozás, hiszen ritkán gondol valaki arra, hogy egy ilyen anyagot színpadra vigyen a mai világban. Először borzasztó messzinek tűnik, de amikor foglalkozik vele valaki rájön, úristen, az embereknek régen is hasonló problémáik voltak érzelmileg, az emberi kapcsolatokat illetően, az élet értelmét keresve. Csodálatos a szöveg, zenéje van, Devecseri Gábor csodálatosan fordította.

- Ruttkai Évával sokszor szerepelt egy színdarabban?

- Rengeteg előadásban játszottunk együtt. Az első premieremen ezen a színpadon Éva komornája voltam. Igen sokat segített nekem ő is és Latinovits Zoltán is A Ványa bácsitól kezdve sok-sok darabban. Filmekben, színdarabokban is többször játszotta a mamámat. Például a Kárpáthy Zoltánban, az első filmemben is ők voltak a szüleim. Nekem Ruttkai Éva nagyon sokat jelentetett.

- A korábbi kitüntetettek azt mondták, ezt a gyűrűt azért szeretik, mert a kollegák szavazzák meg az elmúlt időszakban látottak alapján.

- Kétségtelen. Én is nagyon szorítottam más kollegámnak, akinek az alakításai nagyon tetszenek. Véletlennek érzem, hogy így alakult, más is kaphatta volna szerepei alapján a kitüntetést.

- Kiegyensúlyozottnak, boldognak tűnik?

- Így van. Egy szavam nem lehet, nagyon boldog vagyok.

Kocsi Tibor
Megjelent: Népszava 2003