Vissza a cikkekhez
 
 
 
ELVÉGEZVÉN A SZÍNIISKOLÁT
ELVÉGEZVÉN A SZÍNIISKOLÁT: szívébe zárta a közönség. Pontosabban: még el sem végezte, és máris ő volt az ügyeletes üdvös. Szép Ernő egyfelvonásosában, a feledésből elővájt Májusban vizsgázott színészmesterségből. Akkor ez jelent meg róla a régi Tükör hasábjain:

"Alacsony. Madárcsontú. Pihekönnyű. Úgynevezett csitriszínésznő. Ha hasonlítani akarjuk (eligazításul azoknak, akik még nem látták színpadon vagy filmen), ahhoz a típushoz hasonlítjuk, amit Gaál Franciska vagy Turay Ida képviselt a magyar színpadon. A Május főszerepében Venczel Vera gyerek-asszony-színésznő, aki ravaszdi naivitással, rácsodálkozós céltudatossággal és bájos keménységgel vesz részt egy komisz életben, amihez kellő komiszsággal idomul.

Venczel Veráért nem kell aggódni. Nem fog elkallódni. Hamar lesz neki szerződése. Jó szerepeket fog kapni. Előre lehet sejteni, hogy kedvéért előássák majd sorra a csitriszerepdarabokat. Hogy azután, amikor felcseperedik a csitrikorból, milyen sorsa lesz, arról ne elmélkedjünk, fegyelemre és józanságra lesz szüksége, hogy kikerülje későbbi nehézségeit. De korai az őszről beszélni, amikor május jött vele a színpadra."

Eddig az idézet 1967-ből, amikor Venczel Vera már föltűnést keltett a Kárpáthy Zoltán című Jókai-filmben, éppen forgatta Révész Györggyel az Egy szerelem három éjszakája című musicalből a színesfilmet.

Jó ideig ő volt a szerelmes fiatal lány színpadon is, moziban is. Majd újabbak jöttek. Beleszeretni könnyebb, mint tartósan szeretni. Fölfedezni mutatósabb, mint kitartani.

Venczel Verát nem elfelejtették, hanem elfelejtettek neki szerepet adni. Levették róla a fényszórókat. Nem rája irányult a felvevőgép. Más került a magazinok címlapjára. Azok a színházi nénik, akik olyan lamentáló hangon szoktak felelősséget érezni művészeti értékeinkért, egyetlen fáradt könnycseppet sem préseltek érte.

Nem sértő, hogy elmondom ezt, és éppen most mondom el, amikor Venczel Vera újból szerephez jutott, mégpedig Ibsen Henrik Nóráját játssza el a televízióban. Nem láttam még a tévéjátékot, nem tudom, milyen benne a színésznő, majd csak az országnyi nézővel együtt lehet róla tudomásom, de akár tündökletes benne, akár nem, az elmondandó a háttérbe hessentett színésznőről, hogy éveinek gyarapodásával növekedett színészi ereje, ami egyrészt szaktudásból, másrészt emberi súlyból tevődik össze. Egykori üde mosolya fanyarrá lett. Tavaszi hangjába dér csípte tapasztalatok keveredtek. Ne kerteljünk: Venczel Vera összeszenvedett magának egy tartalmas színészegyéniséget. Párnába sírva, mellőzötten, divatból kimenten trenírozta magát a részvétre, a fájdalomra, az emberi érzések gazdagságára. Nem volt hiábavaló egyetlen álmatlan éjszakája sem. Tehetséges művésznél nem vész kárba semmi megaláztatás és mellőztetés. Művészi tapasztalás lesz belőle. Vérrel-könnyel gyúrt új szépség. Csak jól kell tartalékolni, gazdaságosan kell beosztani a sebeket. A kedves és szép kislány akkoriban érett jó színésznővé, amikortól ráuntak rendezői, mert mit kezdjenek egy olyannal, aki már nem olyan?

EL NE FELEJTSEM: Szép Ernő Májusa rendezővizsga volt. Egy végzős rendezőhallgató vizsgája. Marton László vizsgázott azzal a darabbal, aminek általa választott főszereplője volt Venczel Vera. Marton László most a Vígszínház igazgatója. Venczel Vera jelenlegi direktora.
Csak úgy mondom.


M.

Megjelent: Mozgóképek 1986. 12. szám