"Isten hozta, Ágika!"

Nógrád Megyei Hírlap - 2005.09.06
MEGYEI KÖRKÉP

Mohora

Bárki, aki vasárnap a Tolnay Klári-emlékházban járt, s tanúja lehetett a "Színészportrék" sorozat keretén belül megrendezett pódiumbeszélgetésnek a Jászai Mari-díjas Venczel Vera színművésznővel, megbizonyosodhatott afelől: az Egri csillagok Vicuskája, a Pillangó Hitves Zsuzsikája, a Kárpáthy Zoltán Szentirmay Katinkája, a Fekete város Rozálija, az Isten hozta, őrnagy úr! Ágikája éppoly tüneményes, bűbájos jelenség, mint amikor hosszú évekkel ezelőtt egy ország szívébe lopta be magát a ragyogó tehetségű, elbűvölő, törékeny kislány.

Balla István, a Tolnay Klári Kulturális és Művészeti Egyesület vezetője meghívására érkezett a színésznő a kis nógrádi faluba, ahol gyermekkori barátnőjével, iskolatársával, a rendező-dramaturg Cserje Zsuzsával társalogva számolt be pályájának magasságairól és mélységeiről megkapó őszinteséggel, eszköztelen póztalansággal.

Pártos Géza egykori kedvenc tanítványát már a színművészeti főiskola első éveiben szárnyára kapta a hírnév: Várkonyi Zoltán főszerepre hívta az Egri csillagokba, aztán olyan rendezőkkel dolgozhatott együtt, mint Fábri Zoltán vagy Zsurzs Éva. S bizony nem akármilyen színészekkel játszott - saját bevallása szerint a világ legnagyobb színészei ők: Tolnay Klári, Ruttkai Éva, Sulyok Mária, Bulla Elma, Dajka Margit, Kiss Manyi, Pécsi Sándor, Páger Antal, Mensáros László, Latinovits Zoltán, Sinkovits Imre, Darvas Iván, hogy csak néhány nevet említsünk a szédítő névsorból.
Nem csak a filmekben, de a Vígszínház világot jelentő deszkáin is együtt lépett fel e színészfejedelmekkel. Venczel Vera - beszédtanárának, Sulyok Máriának is köszönhetően - az egyik legszebben beszélő magyar színésznő egy olyan korban, amikor ez már "nem divat", s az ifjú pályatársaknál nem is igazán követelmény. Nem véletlen, hogy Kazinczy-díjat kapott Péchy Blankától, s a kritikusok díját is magáénak tudhatja, valamint a Varsányi Irén-, Ruttkai Éva-, Páger Antal-emlékgyűrűk tulajdonosa. Olyan zseniális költőt is barátjának és tisztelőjének mondhatott, mint Pilinszky János, akinek A tenger című versét mondta el megrendítően a mohorai esten.

Aztán nehéz évtizedek következtek: az egykori hamvas kislányról mintha megfeledkezett volna a színi világ: valahogy nem találták meg a korához és karakteréhez illő szerepek. Manapság a Barátok közt című szappanopera Alzheimer-kóros nagymamáját alakítja. Mondhatnánk azt is: "így múlik el a világ dicsősége", ha Venczel Vera nem tekintené színészi kihívásnak a leépülés, öregedés hiteles megjelenítését.

Cserje Zsuzsa szavaival élve: Zsótér Sándor rendező rájött arra, hogy Venczel Vera egy kincs, s egymás után bízza rá a színházi szerepeket. Legközelebb Maeterlinck A kék madár című darabjában alakítja a boldogságot kereső egyik testvért, Harkányi Endre társaságában. A film is megtalálta a színésznőt újra: Szabó István kérte fel a Rokonok című készülő művének egyik szerepére.

Venczel Vera nemrégiben telefonhívást kapott a szarvaskői polgármestertől, aki 12 éves korában tanúja lehetett az Örkény István Tótékjából készült Isten hozta, őrnagy úr! forgatásának, amely az egész falu életének egyik legnagyobb eseménye volt. A színésznőt meghívták a falunapra, s autója éppen azon a helyen állt meg, ahol annak idején Ágikaként várta - filmbeli szüleivel, Fónay Mártával és Sinkovits Imrével - azt a buszt, amely az érkező őrnagyot, Latinovits Zoltánt hozta. A színésznő szívszorító fogadtatásban részesült: a község apraja-nagyja ott állt a régi helyen, ahol egy matrózblúzos kislány fogadta az érkező színészt. Éppen olyan kislány, mint hajdanán ő volt. Egy transzparensen pedig ez állt: "Isten hozta, Ágika!"

- Kell-e ennél nagyobb elismerés egy színésznőnek? Ez a gesztus kárpótolt minden nehézségért, mellőzöttségért, amellyel hosszú évekig szembetaláltam magam - vallotta meg Venczel Vera.


Szabó Andrea