Vissza a cikkekhez
 
 
 
A közönségszavazatok alapján: Venczel Vera
Az elmúlt év nyarán és őszén szavaztak a PM olvasói, s a voksok összeszámlálásakor a Vígszínház és a Vígszínház művészei - mint arról már hírt adtunk - több kategóriában is az élre kerültek. Új műként Csurka István Házmestersiratója, felújításként Shakespeare Minden jó, ha vége jó című darabja kapta a legtöbb közönségszavazatot. Venczel Vera, aki mind a két alkotásban játszik, ugyancsak a közönség szavazatainak alapján a "nem főszerep" kategóriában az első helyre került.
- A közönség Venczel Verát a színpadon és a filmekben törékeny, bájos teremtésnek ismerte meg, s e tekintetben azóta sem változott. Viszont művészete - mint azt a közönségszavazatok is bizonyítják - még sokoldalúbbá, még színesebbé vált. A szavazatok nagy többségében a fentiek mellett bizonyára az a tény is szerepet játszott, hogy az elmúlt színházi évadban (és a mostaniban is) néhány igen emlékezetes "beugrást" is produkált. Tetszett a közönségnek a Bűn és bűnhődésben és legutóbb a Vadkacsavadászat női főszerepének megformálásában is. De beszéljünk először az előzményekről, hiszen mai modern darabokban gyakran szerepel, viszont klasszikus darabban, én úgy emlékszem, régen játszott. Helytálló ez?
- Lényegében igen! Legutóbb a szinkronstúdióban "találkoztam" a Rómeó és Júlia című Shakespeare-darabbal.

- Milyen érzés volt most színpadon "találkozni" Shakespeare Minden jó, ha vége jó című művével?

- Ez az alkotás számomra is pompás élményeket adott. Színházunkban igen jó a közérzet. A hangulat lelkes. Ebben a darabban mi szereplők is megtaláltuk a játékosságot, és úgy érzem, ezt meg is tudtuk őrizni. Nagyon jó a darab díszlete, sőt a díszletnek is van szerepe abban, hogy a darab mindvégig lendületes, ezt egy kicsit átvitt értelemben is mondom, mert "félrelépni" az előadáson "életveszélyt" jelent, hiszen hol kötélen, hol egy szál gerendán, hol pedig 3-4 méter magasságban játszunk. Így nemcsak a játékra és a pontos szövegmondásra kell odafigyelnünk, hanem minden lépésünkre is.

- Ez a darab mennyiben, milyen értelemben szól a mához?

- Sok-sok mindenben. Egyet-kettőt talán meg is említenék, például Diana le tud mondani Heléna javára. Abban is, ha kiderül, hogy valaki nős, akkor a nő részéről az egy magasabb szintű erkölcsi hozzáállást kíván. Úgy érzem, hogy női szolidaritás is megtalálható a mondanivalójában. De azt hiszem, abban is szól a mához, hogy ha valaki csak tetszik, az még nem jelent szerelmet, s ezt a két dolgot el kell választani. Úgy gondolom, mindezek, de elsősorban az járult hozzá a darab nagy sikeréhez, hogy jó a kollektív produkció, hálás feladatot kapott minden szereplő.

- A Házmestersiratóban Venczel Vera szerepe nem ilyen, azaz nem mondható kimondottan hálásnak, mégis oda kell figyelni alakítására. Miben látja ennek okát?

- Többek között talán abban, hogy egy férjhez menni akaró fiatal lányt alakítok, aki társadalmi gondokról faggatózik és az ilyen figurára, mivel az élet teremti őket, azt hiszem, az életben is odafigyelnek.

- A közelmúltban két Dosztojevszkij-darabban is játszott: a Radnóti Miklós Színpadon a Szegény emberekben Varvara Alekszejevnát, a Vígszínházban a Bűn és bűnhődésben Szonyát alakította. A két szerep közül melyiket tartja egyéniségéhez közelebb állónak? Varvarát vagy Szonyát?

- Mind a két művet nagyon szeretem, de Szonya közelebb áll hozzám, mert ő képes egy embert megváltoztatni.

- A Bűn és bűnhődésben Szonya szerepét meglehetős hirtelenséggel kellett átvennie. Jutott elegendő ideje a felkészülésre?

- Megkönnyítette feladatomat a kollégáktól kapott segítség és az, hogy a rádióban már játszottam ezt a szerepet. Ennek ellenére nem volt könnyű feladat, hiszen a rádióban van javítási lehetőség, a színpadon viszont a közönség kész figurát vár és joggal. A felelősségérzet ezúttal dopping szerepet játszott. Bár mindig így lennék ezzel.

- A Vadkacsavadászat című darabba történt beugrásáról mit hallhatnánk?

- Társulatunk Romániában vendégszerepelt. Csütörtök este kaptuk a hírt, hogy Szegedi Erika megbetegedett és hétfőn nekem kell Galinát alakítanom. Pénteken délelőtt és este is próbáltunk Tahi Tóth Lászlóval, szombaton színpadi próba volt és hétfőn este már Galinaként léptem a közönség elé. Természetesen nem volt azért ilyen egyszerű. Nagyon kellett koncentrálnom és úgy gondolom semmiféle szakmai titkot nem árulok el, ha bevallom: nekem általában két-három előadásra van szükségem, hogy maradéktalanul tudjam nyújtani azt, amit várnak tőlem. Ezúttal azt hiszem, hogy már az első előadáson sikerült ezt elérnem. Jó a szerep, nagyon jól éreztem magam benne, bizonyára azért is, mert egy tőlem nem távol eső figurát kellet alakítanom.

- Filmszerepben mikor látjuk újra?

- Fábri Zoltánnak Fábián Bálint találkozása istennel című filmjében egy harmincegynéhány éves parasztasszonyt alakítok, egy feleséget, aki az első pillanattól kezdve kilóg a környezetéből.

- Gondolom olvasóink nevében is mondhatom, nagy érdeklődéssel várjuk a film bemutatóját.



É. T.

Megjelent: Pesti Műsor 1980. január 16.