Vissza a cikkekhez
 
 
 
Mindig csak egyet
Lámpalázas vagyok, valahányszor a konyhába kell mennem. Nincsenek ugyanis igazi "sikerélményeim", hogy ezzel a divatos és semmitmondó kifejezéssel éljek. Az történt, hogy gyerek- és nagylány koromban otthon étkeztem, később a főiskolai menzán, majd pedig ahol értem. Útban a munkahelyem felé már minden közértet és büfét ismerek. Naponta sokfelé kell mennem. Előfordul, hogy rádió, tv, szinkron és filmgyár egy napra esik. Nem ritka, hogy egész nap egy falatot sem eszem, és este úgy megyek színpadra. Persze nem attól vagyok ilyen vékony, ez alkat kérdése.

Külön szerencsém, hogy csak ritkán vagyok éhes. A másik jó tulajdonságom pedig az, hogy nem vagyok válogatós. De nem sorolom tovább az erényeimet, mert még majd azt hiszik, hogy dicsekszem. Miért kaptam ebben a szép könyvben én is helyet a kiváló szakácskészségekkel rendelkező művészek között? Talán azért, hogy én szolgáltassam az ellenpéldát. Régen a vendéglők étlapjainak fedelén egy mosolygós, zsíros képű kukta gerjesztette bizalomra és étvágyra a betévedőket. Itt és most viszont én kérem szíves elnézésüket, hogy saját, nem túl sikeres konyhai ténykedésemet önök elé tárom.
Van olyan étel, amelyet kifejezetten jól készítek. Például már csukott szemmel tudok rántott húst csinálni. És a marhafartőt párolt almával bárkinek átnyújthatnám megkóstolni. Igaz, semmi rendkívüli nincs benne, csak arra kell vigyázni, hogy szép legyen a hús, és lehetőleg nem olyan tehenet fogjon ki az ember, amelyik tisztelte apját, anyját. Amikor valami újjal lepem meg a családot, akkor hálásan néznek rám, és az utolsó falatig eltüntetnek mindent a tányérjukról. A férjem és a kislánya igen jó étvágynak örvendenek, de érdekes módon csak akkor, amikor kedvükre valót tálalok. Tehát elkészítem a kedvencüket, elpusztítják. Jövő héten ismét megcsinálom. Az is elfogy. Aztán a következő héten ismét megcsinálom. Az is elfogy. Aztán a következő héten is. Amikor ismét ugyanazt teszem az asztalra, kiderül, hogy nem is szeretik annyira. Ilyenkor meg kell tanulnom egy új receptet, de rövid időn belül azzal is ugyanígy járok. Már vagy tíz ételt tudok, helyesebben tudtam. Mert ha időközben mást is főzök, akkor menthetetlenül elfelejtem az előzőt. Csak addig emlékszem rá, ameddig nem zagyválhatom össze valami mással. Ezért szegény családom mindig csak egyfajtát ehet. De nem tesznek szemrehányást, csak néha jót nevetnek velem a konyhában, amikor a zsemlemorzsa a zsírban szénné ég, vagy összefut a krémbe való tej. Ez a nevetés persze kicsit szomorú, de a Venczel-konyhát másként nehéz volna elviselni.

Finom desszert
Van azonban egy finom desszert, amit el sem lehet rontani, s azt a családom sem unja még. Ha tíz személyre készíteném, akkor is elfogyna. Babpiskótát áztatok rumos, cukros tejbe, jól megszórom mazsolával, dióval vagy mandulával. Vaníliakrémet készítek s azt a művészien elrendezett cuppogós piskótaszeletekre öntöm. Minderre néhány ananászkarikát vagy tisztított, félbevágott őszibarackot rakok, leöntöm csokoládékrémmel. Aki ezt elrontja, az jutalmat kap.

Bolgár saláta
A salátareceptet Bulgáriában kaptam. Az a jó tulajdonsága, hogy pillanatok alatt elkészíthető, minden hozzávalója beszerezhető és a hűtőszekrényben két napig is eltartható. Végy annyi zöld- és salátafélét, amennyi csak kapható, jó a mirelit is. Egy nagy tálba kell beleszórni, ahogy esik... Lehet benne főtt karfiolrózsa, főtt zöldbabdarabok, reszelt sárgarépa, retek, uborka, gomba, fejes saláta, snidling, paprika, paradicsom vagy akár főtt kelbimbó is. Amivel nyakon öntjük, az a következőkből áll: olívaolaj, só, mustár, citrom, egy kis víz, reszelt gomolya és kefir. Ne féljenek mindezt összekeverni. A bátrabbak - akik szeretik a szokatlan ízeket - tehetnek bele egy kis paradicsomvelőt, apróra vágott petrezselymet, törött borsot és chiliport is. Sültek mellé, de önállóan is fogyasztható. Berek Katinál egyszer úgy ettem, hogy a salátába tett egy kis sült csirkemellet, és felfedeztem benne még szardíniát is. Persze, akkor az arányokra jobban kell ügyelni. Fontos, hogy ne lehessen megkülönböztetni az ízeket egymástól, ezért jobb, ha kicsit, mondjuk 1-2 órát áll és csak azután fogyasztjuk.

Rakott krumpli
Van aztán egy speciális rakottkrumpli-receptem, amit még kétszer sem sikerült hasonlóra csinálni, ugyanis ha valahol, hát akkor itt nagyon fontos, hogy miből mennyit. Tűzálló tálban kell közepes lángon sütőben sütni, de talán a római tálban még biztonságosabb. Az edény aljára burgonyakarikákat rakunk, majd a következő sorba borsos, fokhagymás, tejes lében áztatott, kivert fehérpecsenye-darabkákat rakunk. Erre almagerezdeket, tojáskarikákat, majd ismét burgonyát, húst sorolunk, és így tovább, amíg a készlet tart. A tetejére, mint a közismert rakott krumpli esetében is, tejfölt teszünk. Vörös borral állítólag finom, én tejet szoktam utána inni. A forró sütőben kb. egy óráig sütjük.



Megjelent: Művészek főzőkanállal c. válogatásban
1981