Mit olvas?  Venczel Vera

- Most éppen José Silva és Robert B. Stone Gyógyíthatsz című könyvébe kezdtem bele - válaszolja kérdésemre. - Sokan ajánlották. Olyan különös gyógyító-öngyógyító módszer titkaiba avat be, amely segíthet szervezetünk jobb karbantartásában, testi és lelki egészségünk megőrzésében. Szepes Mária A minden napi élet mágiái című műve szintén segítséget próbál adni a bajok megelőzéséhez és leküzdéséhez. Megszerettem e sokoldalú és művelt írónő filozófiáját, erkölcsi felfogását, humánus törekvéseit, miközben tudományos-fantasztikus, és más jellegű regényeit, köztük A vörös oroszlánt, a Varázstükört olvastam, valamint érdekes önéletrajzi emlékezéseit: az Emberek és jelmezeket. Munkámnak köszönhetően egyébként más témájú, egyre újabb és újabb művekhez jutok. Ezek időnként nemcsak színészi feladatokat rejtenek magukban, hanem mély olvasói élményeket is.

Április végén vettük föl a rádióban Zilahy Lajos: A szűz és a gödölye című színművéből készült rádiójátékot. Kollégám, Joó László dolgozta fel és Török Tamás rendezte. Amikor elolvastam a darabot, rögtön éreztem, hogy jóval többet nyújt számomra, mint színészi feladatot. Arra döbbentett rá az író, milyen kevés kellene ahhoz, hogy az emberek a családban ne tegyék tönkre egymást és békében éljenek együtt. Zilahy Lajost már régebbről ismertem. Olvastam a Két fogoly, A Dukay-család és a Halálos tavasz című könyveit.

- Milyen könyveket vesz kézbe mostanában a leggyakrabban és a legszívesebben?

- Többet említhetnék, de közölük is "nagybetűvel" írnám Márai Sándor: Füves könyvét, mert annyira kedves, szinte állandó olvasmányom lett. Valójában az időmtől, az elfoglaltságomtól függ, hogy melyik könyvre mikor kerül sor. Sok költő versét mondtam el, de legjobban Arany Jánost, József Attilát és Kosztolányit szeretem. Versköteteiket gyakran fellapozom.

- Miközben hallgatom, az a benyomásom támad, hogy valójában színészi alkotómunkája szinte teljesen meghatározza olvasói érdeklődését.

- Ne higgye! Thomas Mann A varázshegy című regénye vagy a Halál Velencében című elbeszélése ettől függetlenül is nagy élményem, mint ahogy Pilinszky János művei is azok. Szívesen olvasom a művészeik életrajzait. Kedves könyvem lett Pablo Casals Öröm és bánata és Laurence Olivier memoárja. Egy olyan, kevéssé ismert költőnővel kötöttem barátságot, aki rendkívüli ember volt, igaz lélek, és egész életében küszködött a szenvedéssel és a fájdalommal. Pálos Rozitának hívták. Már nem él. A Hazatérés című kötetéből elmondom egy négysorosát:
"hullik a cseresznyevirág / fehérre festi a szelet / pillangó csend ül a házon / sóhajom beszélget veled."


Illés Lajos
Színházi élet 1990/8