Vissza a cikkekhez
 
 
 
Venczel Vera népszerű színész
Venczel Vera népszerű színész, a popularitásnak a köztudatban élő minden külső jegye nélkül. Nem sztár - a szó mindennapos értelmében -, nem is akar az lenni (nincs például gyaloghintója, mint a tévében minap látott híres olasz énekesnek...) - egyszerűen "csak" művész. Kiemelkedő alakításait - találóan - "eszköztelen"-nek szokták emlegetni.



- Hogyan lehet rádiós szerepekben eszköztelenül olyan alakítást nyújtani, hogy csupán a szó ereje láttat és érzékeltet? - tettük fel a már oly sokszor feltett kérdést.
- Számomra a rádiózás nem külön világ. Igaz ugyan, hogy első találkozásom a mikrofonnal - még főiskolás koromban - óriási izgalmat jelentett, de ez csak árnyalatnyival volt több annál a feszültségnél, amit minden kezdő (és nem kezdő!) színész érez egy-egy új szerep megformálása előtt. Ma úgy érzem, a rádiós szerep éppen olyan feladat - éppen olyan izgalmas erőpróba -, mint bármilyen más alakítás: ugyanazzal a kérdéssel kell szembenéznem, vagyis, hogy elhiszem-e, amit az író, illetve a figura mond számomra. Elhitetni csak akkor tudok, ha magam is hiszek abban, amit csinálok. Rendkívüli örömet jelent, ha a megformálandó szerepben - legyen az mondjuk Balzac hősnője, vagy akár egy gyerekeknek szóló esti mese - meg tudom találni a szavak mögött rejlő örökérvényű emberi tartalmat. És ha ebből egy árnyalatnyit is érzékeltetni tudok, vagy ha az elhangzott szó csak minden századik embert közelebb visz a jobbik énjéhez, a munkám már nem volt hiábavaló.

Mindez persze nem kézzelfogható, bár sok hallgatótól kapok levelet. Néha megható őszinteséggel vallanak arról, hogy mennyire hasonlít az ő életük az alakított figura sorsához. Ezek az ismeretlen kezektől származó sorok megerősítenek abban a hitemben, hogy a szó nem nyomtalanul terjed az éter hullámain. Én tágabb értelemben véve is hiszek a tudatban s a szívekben ható emberi szó erejében.

Venczel Vera eszköztelen volna, mint rádiós színész? Tévedés. Vannak eszközei: a hite és a tehetsége.



Kárpáti Mária