Venczel Vera: "Nyitott vagyok"
2011. április 17.
Szepes Mária kultusz regénye, a Vörös Oroszlán misztikus színdarab formájában éli legújabb "inkarnációját" a Vígszínház házi színpadán. Az előadás rendezője, Bodor Böbe Lőrinczy Attila dramaturggal közösen monodrámává transzformálta ezt az évszázadokon átívelő karmikus mesét az örök élet elixírjéről. Venczel Vera időtlen alkata, különös érzékenysége ihlette a feldolgozást. A színésznő érdekfeszítően, játékosan eleveníti meg a halálfélelemtől megpecsételt emberi lét és a transzcendens erők küzdelmeit.
- Régen ért hasonló fizikai, lelki, szellemi koncentrációt igénylő színészi feladat.
- A legkisebb feladatok is sokféle megközelítést igényelnek. Sokszor elmondtam már, hiszek abban, hogy amit el kell játszanom, azt el fogom játszani. Ez vonatkozik a Vörös Oroszlánra is, amivel mint olvasmányélménnyel még egészen fiatalon találkoztam. Nem könnyű a befogadása annak a számára, aki nem jártas a szellemi világban. Közben úgy gondolom, hogy - egyes kifejezéseket leszámítva- maga az alaptörténet, a több emberi életen keresztüli fejlődés hihetetlenül felszólító jellegű az önismeretre vonatkozóan. Felhívja a figyelmet arra, hogy érdemes nem csak kifelé élni, bármennyire is ezt forszírozza a világ. Ha önmagunkról nem tudunk semmit, akkor mindenről kevesebbet tudunk.
Venczel Vera: "Nyitott vagyok"
- Személyesen is ismerted Szepes Máriát. A tanítványának, a követőjének vallod magad?
- Fantasztikus ember volt. Mindig mindenkinek igyekezett önmagát szétszórni, amit tudott, azt továbbadni. A tanítványi kapcsolat valamifajta rendszerességet feltételez. Én nem úgy élek, semmiféle rendszer nincs a mi színészi életünkben. A haláláig kapcsolatban voltam vele. Bármikor bármilyen örömmel, bánattal, problémával felhívhattam őt vagy ő is hívott engem. Hallatlanul izgatott a tudása, az embersége. Egyfolytában figyelt. És a figyelem, ahogy Dosztojevszkij mondta, szeretet. Tulajdonképpen az egész lényének a lényege az volt, hogy tanuljunk meg jól szeretni.
- Te magad is spirituális útkeresőnek vallod magad?
- Nem vagyok spirituális. Egy ember vagyok, aki megpróbálja nyitottan nézi a saját és a mások életét, sorsát. Ráadásul olyan hivatásom van, hogy sok sorsot megismerhetek, átélhetek.
- A Vörös Oroszlán egyik legfőbb üzenete a reinkarnáció, az örök élet. Hiszel benne?
- Nyitott vagyok ebben a kérdésben, kíváncsivá tesz, nem zárom le magam. De nem gondolom, hogy bárkinek kizárólagos receptet lehetne adni vagy bárkit meg lehetne óvni bizonyos tapasztalatok megszerzésétől. Mária sem így gondolta. Mindenkit szabadon hagyott a döntéseiben.
- Mi jelentette a legnehezebb színészi feladatot ennek a szövevényes beavatás regénynek a monodrámává sűrített változatában?
- A szavak megjelenítése. A szó egy fantasztikus dolog. Ha kimondunk dolgokat, a mögött sok minden van. Ha ebben nem hiszek, akkor az egész színházművészet és színészi létezés megkérdőjelezhető.
- A szavak mágiája mellett rendkívül koncentrált jelenlétben, egy emelvényen eleveníted meg a különböző fizikai, lelki, érzelmi stációkon keresztül ment emberi sorsokat.
- Valóban, kipróbáltam, hogy milyen egy fókuszált helyzetben játszani. Nagyon izgalmas. Igyekeztem mélyen körbejárni, megérezni és továbbadni a Vörös Oroszlán üzenetét.
- Egy színész különösen fogékony lehet arra, hogy a játszott szerepei mögött van valaki, aki több, mint ő...
- Szepes Mária mindig azt mondta, hogy a színészek több inkarnációt ledolgoznak egy - egy szerepnek a végigélésével.
- Mennyire hiszel abban, hogy ez az előadás bárkit elindíthat a spirituális útkeresés felé?
- Ehhez a témához évtizedeken át nagyon nehezen lehetett hozzáférni. Jó pár éve, még Szepes Mária életében egyszer csak divatja lett a spirituális irodalomnak. Sok helyről kapnak hasonló impulzust az emberek. Nem feltétlenül ez fogja őket elindítani az önismeret vagy a harmonikusabb élet felé, de ha lesz valaki, aki segítséget kap az élethez, akkor már megérte.
Szentgyörgyi Rita
