Venczel Vera átvette a Páger-gyűrűt Makón
Tegnap óta Páger Antal utca is van Makón: a színész születésnapján leleplezték az új névtáblát, és koszorút helyeztek el a szülőháznál. A díjat - Páger pecsétgyűrűjének másolatát - ezúttal Venczel Vera vehette át. A színésznő azt mondta: ilyen öröm akkor érte utoljára, amikor megtudta, fölvették a színművészeti főiskolára.
A csípős hidegben megmelengeti a szívet a százhat évvel ezelőtt született Páger Antal emléke, művészetének szépsége, és az az érték, amit mindmáig közvetít mindannyiunknak - mondta a színész egykori szülőházánál Franyó Róbert, a Páger Antal Stúdió vezetője a koszorúzás felvezetéseképp. A kicsi polgárház márványtáblájánál a színész családja, az önkormányzat képviselő-testülete, a Páger Antal Stúdió tagjai és az idei Páger-díjra jelölt Venczel Vera, a Vígszínház művésze helyezett el koszorút.
A Csanád vezér tér sarkánál leleplezték a névtáblát, mely hirdeti: az utcaszakasz január óta funkcionálisan, tegnaptól pedig hivatalosan is Páger Antal nevét viseli.
A Páger Antal pecsétgyűrűjéről mintázott díj átadására a hagyományoknak megfelelően idén is a Hagymaházban került sor. Az előadóterem padsorai zsúfolásig teltek érdeklődőkkel, a színpadon pedig a színészóriás két unokája mellett a díj odaítéléséről döntő kuratórium képviseletében Hegedűs D. Géza színművész, Réz András esztéta és a város polgármestere, Buzás Péter foglalt helyet. A polgármester azt mondta, a minap került kezébe egy levél, a most 92 esztendős makói polgár arról ír ebben, hogy édesapja jó ismerőse volt Páger Sándornak, a színész atyjának, aki egyszer szomorúan, könnybe lábadó szemmel újságolta, hogy a fia komédiásnak állt. Amit akkor a család sajnált, az később az egész országnak örömet okozott. A város minden lehetséges módon őrizni fogja a művész emlékét, a játékával képviselt értékeket.
A színpadon ülők egy-egy csokor virággal köszöntötték a nap díszvendégét, Venczel Verát, aki Buzás Pétertől vette át a Páger-gyűrűt és az emlékezetes eseményt megörökítő iratokat.
- Amikor Bálint Márta, a Hagymaház igazgatója felhívott, hogy én nyertem el a díjat, először nem hittem el - mondta a színésznő. - Annyira izgatott voltam, hogy tegnap éjjel nem aludtam egy szemhunyásnyit sem, csak most, hogy a kezemen van, tudom elhinni, hogy igaz. Nagyon köszönöm ezt a csodálatos napot és az ünneplést: higgyék el, ez olyan boldogság nekem, mint amit akkor éreztem, amikor felvettek a színművészeti főiskolára.
A díjazottal Réz András beszélgetett. A színésznő azt mondta, Páger Antal igazi példaképként állt előtte: mindenekelőtt a szakma szeretetét tanulta tőle, és erre a tanulásra emlékezteti majd a most átvett gyűrű is.
- Polgármester úr beszédében említett egy "családi tragédiát": a történet szerint Páger Sándor szomorú volt, mert, ahogy fogalmazott: komédiásnak állt.
- Édesapám szerette volna, hogy színész legyek, édesanyám viszont féltett, és arra kért, hogy a felvételiknél ne csak egy helyre, a színművészetire adjam be a jelentkezésemet, adjam be valami "reálisabb" szakra is. Azt feleltem neki, anyu, én nem adom be sehova máshová, csak a főiskolára, mert engem csak ez érdekel, és miért vegyek el helyet valaki mástól azokon a "reális" szakokon? Végül elfogadta a döntésemet.
- Szemernyi kétely sem volt önben, hogy nem veszik fel?
- Úgy gondoltam, hogy nekem csak ez az egy pálya lehetséges, szóval nem. És szerencsém is lett, sikerült a felvételi.
- Főiskolásként, 1966-ban került a Vígszínházhoz, ahol Páger is játszott. Milyen emlékeket őriz Téni bácsiról?
- Sztori szinten nincs sok emlékem, csak annyi, hogy mindig tökéletesen felkészült volt. Ő volt az első, aki beért a színházba, a munkában nem lehetett őt megelőzni. Nem tudom máshogy fogalmazni: Páger Antal "igazi" színész volt, öröm volt a közelében lenni. A legmagasabb szinten élt, hol megnevettetett, hol megríkatott, mindent tudott. Csak tanulni lehet tőle.
- Hogy látja, akad ma is hozzá mérhető színész a pályán?
- Van ilyen egyéniség, hogyne!
- Előfordul, hogy a fiatalabbak megkeresik önt gondjukkal, bajukkal?
- Előfordul, igen. Igyekszem itt is helytállni, attól függ persze, hogy miről van szó. De higgye el, az ember nagyon igyekszik segíteni.
- A pálya széléről nézve úgy tűnik, jóval nehezebb a mai fiatalok dolga, mint a megelőző korosztályoké volt.
- Igen, nagyon, nagyon nehéz nekik. Sokkal kevesebb a terület, ahol ma egy kezdő színész megnyilatkozhat. És akkor sem biztos, hogy a közönség tudja, hogy van, ha már több főszerepet is eljátszhat a színházában. Ma a televízió a hatalom, oda kell törekedni.
- Ugyanakkor ez a televízió sem a hatvanas, hetvenes évek televíziója. Mi a véleménye arról, hogy a színészek a bulvár felé nyitnak?
- Ebbe nem lehet beleszólni, lehet így is, úgy is dönteni. Sok múlik azon, hogy ki honnan jön, mit akar elérni. El nem ítélhetek senkit, hiszen nem tudom, kit mi motivál.
- Arra kérem, meséljen arról, amit akkor érzett, amikor megtudta, ön az idei Páger-díjas.
- Hihetetlen volt. Amikor Bálint Márta hívott, el sem hittem a hírt. Most, hogy az ujjamon van, kezdem elhinni. Nagyra tartom egyébként mindegyik Páger-díjast és jóban is vagyok mindegyikükkel.
- Járt már Makón máskor is?
- Voltam már, de nem emlékszem pontosan. Sajnos, nekünk nincs lehetőségünk városnézésre, ötkor megérkezünk, előadás, aztán tízkor indulunk haza. Most sem tudtam még megnézni, mert eddig feszes volt a program, de nagyon örülök annak, hogy mától Páger utca is van Makón.
Illyés Szabolcs
Makó 2005.01.29
