Portré: Venczel Vera

A Rómeó és Júliá-ban és Szép Ernő Május-ában vizsgázott 1968-ban: a drámairodalom egyik legnehezebb - fiatalon, úgymond, "még", később "már" eljátszhatatlan - női szerepével és egy kedves, tiszta színpadi "lírázás"-sal.
Útjelzők?
Azóta nagyon sokat láttuk, filmen, színpadon, televízióban.

"Valahogy minden eddigi feladatomat megszerettem. Másképp nem tudnám csinálni. Ha kezdetben nem is érzem a szerepet, mindig találok egy-egy pontot, ahol számomra megfoghatóvá válik."

Hat év emlékezetes pillanatai:
Móricz Pillangó-jának tévéváltozatában: Zsuzsika.

"Olyan egyszerű, olyan szép, csodálatos volt eljátszani..."

Az Isten hozta, őrnagy úr című Örkény-Fábri film groteszk Ágikája.

Pesti Színház. A Nyár-nak, ennek a felnőtteknek szóló, üde mesének lányszerepe. Katajev jókedvű darabja, A kör négyszögesítése, amely immár harmadik éve megy. És egy reménytelen vállalkozás: Tersánszky remeke, a Viszontlátásra, drága..., amely végsőkig ellenállt a dramatizálási szándéknak. A hosszúra nyúlt színpadi "monológban" azonban Venczel Vera bebizonyította, hogy nemcsak "kislányos" szerepek megformálására alkalmas: ő valóban a Tersánszky-megálmodta, varázslatosan esendő nőalakot állította elénk.

Egy nagyszerű előadás a Víg-ben: Csehov Ványa bácsija. Szonya: Venczel Vera.

"Hogy mi minden volt még benne, amit ki kellett volna bontani és megmutatni..."

Nem rossz mérleg.

A közeljövőben az Ida regényé-ből készült tévéfilm címszerepében látjuk.

"Még mindig nem értékeljük eléggé Gárdonyit..."

És egy másik televíziós szereplés: Németh László Szörnyeteg-ében Sárkány professzor lánya, Éva. Az Irodalmi Színpadon nemrég mutatkozott be a Teljes ének című latin-amerikai esten.

A Vígszínházban - bizony elég hosszú idő után - ismét komoly feladatot kapott: a Barbárok című Gorkij-dráma egyik női főszerepét próbálja.

"A korai népszerűség nem olyan, amit sokáig élményként vihetünk magunkkal. A maradandó élményért tenni is kell. Hogy jól tesszük-e vagy sem, azt a többi ember méri le. S ez visszatükröződik: arckifejezésekben, köszönésekben - vagy elfordulásokban. Sokat kell tanulnom. Nem érzek semmi befejezettséget. Annyi mindenre fel lehetne hívni az emberek figyelmét... És ehhez annyi mindent kell tudni!"


-torda-

Ács Irén felvétele
1974.