Romantikus környezetben Venczel Verával

Százados fák, csend, nyugalom, a Duna vizének illata. Elsőre ezek jutnak eszembe, amikor beszélgetésünk színhelyét próbálom felidézni. Szentendrén a pihenés egyik még fertőzetlen oázisában - kevés nagy hangú hazai és külföldi turista fedezte még fel -, a Pap-szigeti campingben találkoztam Venczel Verával, a Vígszínház tagjával.

- Romantikus filmek hősnője, ezek szerint a privát életben is kedveli a romantikát?

- Ha a campingezésre gondol, akkor nem vonhat le messzemenő következtetéseket, mert a férjemmel tavaly voltunk először így nyaralni.

- Ezek szerint lehet, hogy Venczel Vera nem is kedvelte azokat a Jókai- és Gárdonyi-alakokat, akiket filmen eljátszhatott?

- Szó sincs erről. Életre szóló élmény volt a Kárpáthy Zoltán Katinkája, majd az Egri csillagok Cecey Évájaként a kamera elé állni.

- Népszerűnek érzi magát?

- Igen. A válasz így pusztán, magyarázat nélkül, suta, talán félreérthetően túlzottan magabiztos. Népszerűségemet a szerepeimnek köszönhetem. Így elsősorban Jókainak és Gárdonyinak, valamint Várkonyi Zoltán rendezőnek az érdeme, hogy e filmekkel együtt én is népszerű lettem. Remélem, azonban tőlem, a színésznőtől is kaphattak valamit a nézők, hogy a szívükbe zártak.

- Néhány hete a televízió ismét vetítette a Jókai-sorozatban a Kárpáthy Zoltánt. Milyen érzésekkel állt fel a képernyő elől a film végén?

- Feltétlenül jó dolog, amikor hét-nyolc év előtti önmagát látja az ember, de ez sem ilyen egyszerű. Ha egy színész régebbi alakítását nézi (ezt nem csak én, idősebb kollégáim is sokszor elmondták már) nagyon sok hiányosságot, például felesleges gesztust fedez fel játékában.
Fiatal színészeknél igen gyakori, hogy a siker után következő színpadi vagy filmkudarc, esetleges mellőzés miatt elkeserednek. Ez nemcsak pillanatnyi megtorpanást okozhat, hanem végleg vissza is vethet bármilyen tehetséges művészt.

- Önnek mi a véleménye erről; az esetleges szakmai intrikák mennyire bosszantják és végül megszívleli-e a kritikákat?

- Nem könnyű elviselni a mi pályánkon a szürkébb napokat amikor bizony, mellőzöttnek, olykor még tehetségtelennek is érzi magát az ember. Sajnos, magam is hajlamos vagyok egy vagy két balsikerből messzemenő következtetéseket levonni. Egy színész számára ennél veszélyesebb hínár nincs, mert ez egy értékes tehetséget is végleg víz alá húzhat. Pályája elején tartó művésznek mindent, még a statiszta feladatot is olyan odaadással kell játszania, mint a főszerepet. Az intrikákról csak annyit: miért, ezek csak színészkörökben vannak? A kritikát pedig nemcsak a színésznek kell megszívlelnie, hanem minden értelmes embernek, mert egy esetleges rosszindulatú bírálatból is valamit lehet okulni...

- Kik segítették abban, hogy színésznő lehessen?

- Elsősorban a családom. Mindenek előtt az édesapám. Ő sosem vallotta be, de szavaiból mindig éreztem, hogy színész szeretett volna lenni. Neki nem sikerülhetett. Így amikor felvettek a főiskolára, talán az ő álmai is valóra váltak. A családon kívül természetesen főiskolai tanáraim, és nagyon sok idősebb és fiatalabb kollégám segített abban, hogy talán egy napon olyan színésznővé válhassak, amilyen szeretnék lenni...

- Látjuk-e a közeljövőben történelmi film főszerepében?

- Sajnos, még nem tudok róla. Pedig, de jó lenne egy olyan magyar film, amely számomra is annyira szép feladat lenne, mint a Kárpáthy Zoltán vagy az Egri csillagok...


Gyenes András

Megjelent: Képes Újság 1975.