Súgólyuk

Van-e titka?

Venczel Vera Jászai Mari-díjas művész már főiskolás korában a Vígszínházban kezdett dolgozni, és ott is maradt a társulat kötelékében. Ma is a színház tagja, ellentétben sok kortársával, akik többfelé "kalandoztak" azóta. A szép és tehetséges színésznő a hatvanas évek második felétől kezdve szinte minden fontosabb szerepet eljátszott. Volt Júlia és sok, ma már klasszikusnak számító film hősnője.

- Lassan vége a színházi évadnak. milyennek tartja az elmúlt évadját?

- Ez az év nem volt annyira mozgalmas, mint az előző. Viszont mindig jön valami új, érdekes feladat. Mostanában többfelé mondok verseket, és így alkalmam van olyan kortárs költőket megismerni, akikről nem is gondoltam. hogy egy időben élünk. Egy kiállítás alkalmával megismerkedtem például Kardos M. Zsöte költőnővel, aki "civilben" a fóti gyermekváros pszichológusa.

- A rádióban is gyakran mond verset. Milyen élmények fűzik a rádióhoz?

- Nagyon szeretem a rádiót. És azt is, hogy a mikrofon különösen érzékeny... A rádióban és a televízióban is nagyon jelentős szerkesztőkkel, rendezőkkel dolgozhattam együtt. Például Cserés Miklóssal vagy szegény, nemrég elment Török Tamással. Nagyon elszomorít, hogy lassan nem tudom úgy kinyitni az RTV-újságot, hogy ne lenne benne gyászhír olyan emberekről, akiket szerettem.

- A televízió szerencsére ismétli régi, nagy sikereit. Többek között a Kárpáthy Zoltánt, az Egri csillagokat. Van-e olyan újabb filmje, amit még nem láthattak a nézők?

- A régi filmek szép emlékeim. Legutóbb Bereményi Géza Turné című filmjében játszottam, de még nem mutatták be.

- A Vígszínház bezárt, az új évadot egy sátorban kezdi. Ön a búcsúesten Várkonyi Zoltán beszédét olvasta fel, melyet egy 76-os társulati ülésen mondott. Mit jelentett önnek a Várkonyi-féle színház?

- Nagy formátumú egyéniségek játszottak akkor a Vígszínházban. Nagyon szerettem őket, és nagy dolognak tartom, hogy egyáltalán a közelükben lehettem. Sándor Izára gondolok, meg Somogyvári Rudolfra és Ruttkaira, Bulla Elmára, Sulyok Máriára.

- Megtartotta kislányos külsejét és egyénisége is olyan, mintha nem múlnának az évek. Mi a titka?

- Belülről biztosan megváltozik az ember az idők folyamán. Mindössze azt tettem mindig, amiről úgy gondoltam, hogy ezen a pályán fontos. Énekórára, hangképzésre mai napig járok, mert az az eszközöm. Semmi különöset nem csinálok, csak azt, amiről úgy gondolom, hogy hozzám tartozik. Mindenki a saját útját járja, és ha adott esetben valaki nagyon megváltozik, az sem rossz. Azt hiszem, nincs titkom.


Galambos Ágnes
Megjelent: RTV-újság 1993/26. szám