Szeptember végén
A legendás vers címét vette kölcsön Mészáros Márta ahhoz a tévéfilmhez, amely Szendrey Júlia sorsát, drámáját idézi. A filmben felhangzik a vers is, keserű-szomorú fájdalmas mementóként...
A forgatókönyvet Mátis Líviával közösen írta a rendező. Alkotói szándékairól így nyilatkozik:
- Nem életrajzi film a Szeptember végén, inkább magatartás-dráma. Ennek a nagyon különös ellentétes jellemű nőnek a tragédiáját próbáltuk Mátis Líviával tetten érni. Egy zseni mellett, a forradalomban lett híres és különös személyiség, s amikor meghalt a zseni, és megszűnt a forradalom, ő ott maradt egyedül, a gigantikus örökség terhével.
- Szendrey Júlia sorsában az izgatott, hogy itt maradt egy törékeny, romantikus lelkű fiatalasszony, aki Petőfi mellett eltöltött két év alatt megérzi a nagy szerelem sugárzását, forróságát, a amikor a forradalom elbukik s férjét hiába várja; fiatalsága, élni akarása nagyobb annál, hogysem öngyilkosságba meneküljön. Amikor iszonyú szenvedések közepette harmincnyolc éves korában meghal, akkor döbben rá, hogy ő tulajdonképpen Petőfivel és a forradalommal együtt már régen meghalt... Szendrey Júlia sorsában az foglalkoztatott, hogy milyen feszültségek bujkálnak, munkálnak ebben a lélekben, aki a konszolidációba menekült egy furcsa házasságba, hogy életben maradhasson.
A film elején már a magányos, megrendült Szendrey Júliával találkozunk, aki rádöbben, hogy Petőfi nincs többé és ő mégis valami földöntúli reménykedéssel várja vissza. Egyik ilyen pillanatban Segesvárott látjuk őt, a harcmezőn, majd egy ház udvarán, ahol különös ötlettel egy véletlenül felfedezett gerendán megtanul járni. Próbál egyensúlyozni, ki-kibillen, de végülis egy-egy pillanatra fenntartja magát. Talán egész szélsőséges életének jelképe lehet ez a pillanat. Mindig megpróbálta egyensúlyban tartani magát és mindig kibillent.
A filmet Bíró Miklós fotografálta, s az elképzelések szerint még a Petőfi-év lezárta előtt közönség elé kerül.
A forgatókönyvet Mátis Líviával közösen írta a rendező. Alkotói szándékairól így nyilatkozik:
- Nem életrajzi film a Szeptember végén, inkább magatartás-dráma. Ennek a nagyon különös ellentétes jellemű nőnek a tragédiáját próbáltuk Mátis Líviával tetten érni. Egy zseni mellett, a forradalomban lett híres és különös személyiség, s amikor meghalt a zseni, és megszűnt a forradalom, ő ott maradt egyedül, a gigantikus örökség terhével.
- Szendrey Júlia sorsában az izgatott, hogy itt maradt egy törékeny, romantikus lelkű fiatalasszony, aki Petőfi mellett eltöltött két év alatt megérzi a nagy szerelem sugárzását, forróságát, a amikor a forradalom elbukik s férjét hiába várja; fiatalsága, élni akarása nagyobb annál, hogysem öngyilkosságba meneküljön. Amikor iszonyú szenvedések közepette harmincnyolc éves korában meghal, akkor döbben rá, hogy ő tulajdonképpen Petőfivel és a forradalommal együtt már régen meghalt... Szendrey Júlia sorsában az foglalkoztatott, hogy milyen feszültségek bujkálnak, munkálnak ebben a lélekben, aki a konszolidációba menekült egy furcsa házasságba, hogy életben maradhasson.
A film elején már a magányos, megrendült Szendrey Júliával találkozunk, aki rádöbben, hogy Petőfi nincs többé és ő mégis valami földöntúli reménykedéssel várja vissza. Egyik ilyen pillanatban Segesvárott látjuk őt, a harcmezőn, majd egy ház udvarán, ahol különös ötlettel egy véletlenül felfedezett gerendán megtanul járni. Próbál egyensúlyozni, ki-kibillen, de végülis egy-egy pillanatra fenntartja magát. Talán egész szélsőséges életének jelképe lehet ez a pillanat. Mindig megpróbálta egyensúlyban tartani magát és mindig kibillent.
A filmet Bíró Miklós fotografálta, s az elképzelések szerint még a Petőfi-év lezárta előtt közönség elé kerül.
Gerendán egyensúlyozva járni tanul Szendrey Júlia (Venczel Vera)
Már Horváth Árpád felesége, amikor Petőfi-kéziratokat keresnek náluk a nyomozók (az előtérben Venczel vera és Győri Emil)
Végső pillanatok a halál előtt (Balázsovits Lajos és Venczel Vera)
Fotó: Rajnogel Imre)
Szendrey Júlia drámáját idézi a film
Szeptember végén
