Tamara négy arca

Zord időkben is él a líra





Néhány hét múlva képernyőre kerül "Az ajtó" című Konyeckij-novellából készült tévéfilm. Amikor még forgatták a filmet egy városon kívüli autóroncs-telepen és a budai Duna-parton - húsz fokos dermesztő hideg volt. A vastag hóréteget szélgéppel kavarták fel, ezzel is fokozva a roncsok közt dúló jeges szélvihart. Tamarán, a film hősét alakító Venczel Vera haján és szájaszélén jégcsapok képződtek, de ő zokszó nélkül talpalt a térdig érő hóban. Az átnedvesedett ruha ráfagyott testére és váltani való öltözete nem volt. A felvételek szünetében ötszáz wattos izzókkal próbálták úgy-ahogy megszárítani a színésznőn a ruhát, és ilyenkor a felszálló pára szinte beborította Venczel Vera alakját.



- Volt, hogy már úgy éreztem, nem bírom tovább - emlékszik Venczel Vera a forgatás kemény heteire -, de erőt vettem magamon, mint ahogy Tamara is nagy lelkierővel tett eleget önként vállalt kötelezettségének. A fasiszták gyűrűjében álló Leningrádban, hajnalban kenyérért állt sorba, amikor a család egészhavi kenyérjegyét elrabolták tőle. Ez maga a halál! Tehetetlen kétségbeesésében egy félkarú postás karolja föl, s hogy visszaadja a halálravált kislány életkedvét, egy táskát ad neki, tele levéllel: hordja szét a címzetteknek, és akkor nem fog meghalni, mert étetni fogja a tudat, hogy aggódva és reménykedve várnak rá. Ennyi a film alapmotívuma, s noha hideg és kegyetlen körülmények között játszódik a történet, mégis csupa költészet.



Négy arckép, amelyeket Venczel Vera Tamara-alakításából mutatunk be, talán híven érzékelteti, hogy miként változik a színésznő arcán a kétségbeesés, a szomorúság, a reménykedés és a visszatért életkedv.




Tv-fotó, Lippay Ágnes felvételei)
1969