TWIST VERA

Ki nem volt már életében Twist Olivér? Kivel nem történt meg, hogy jó volt, jót akart, és mégis megbántották, rossznak mondták? Az igazságtalan büntetés, a rossz osztályzat, a meg nem érdemelt pofon szívet facsaró élményével mindnyájan találkoztunk, akkor is, ha nincs olyan kalandos életünk, mint a kis Twist gyereknek volt.
Talán ez az oka, hogy nem akar szűnni a taps a Bartók Gyerekszínházban, amikor befejeződik az előadás, összecsapódik a függöny, és meghajolnak előtte a szereplők.

Olivér egy olyan kalandnak a hőse, amelyben nem ő a győztes kiváló verekedő, a kemény öklű detektív, a ragyogóan lovagló és vívó atléta. "Csak" egy becsületes emberke, aki tolvajok, alvilági alakok közé kerülve sem züllik el. A kalandok - megannyi mesebeli próba - jutalmát csak akkor nyerheti el, származására csak akkor derül fény, rokonait csak akkor leli meg, ha a próbákat kiállja.
Twist alakját, a vézna, sokat szenvedett, tisztaszemű, szőke gyereket nap, mint nap Venczel Vera kelti életre a színpadon.

Emlékszel? Nem is olyan régen az "Egri csillagok"-ban találkoztál vele. Ott vívott, és lovagolt. Harcolt tőrrel és karddal. Ő volt Cecey Éva, Bornemissza Gergely felesége, akiben volt annyi erő, hogy magába fojtsa elrabolt gyerekéért érzett aggodalmát is, mert férje a vár védelmének esze, így mondta a várkapitány. Az ő fejét nem szabad megzavarni, Gergelytől a vár sorsa és a magyarság sorsa függ.
Hány anya képes erre? Cecey Éva megtette. És mi elhittük neki. És ez már a színésznő érdeme.
Annak a Cecey Évának, akit Venczel Vera játszott, minden szavát, minden mozdulatát el lehetett hinni.

Vera fázósan burkolózik a kendőbe. Lábán halina csizma. Mögötte a falon orosznyelvű felirat: "Óvakodjatok a kémektől".
Leningrádban vagyunk, 1943 telén. Az "Ajtó" című tévé-filmet forgatják. A főszereplője Venczel Vera.

- Milyen hosszú egy színész munkanapja?

- Ha forgatás is van, reggel héttől este tizenegyig tart. Egyébként ma könnyebb napom van, mert szombaton délután nincs "Twist"-előadás, csak este szerepelek egy bűnügyi vígjátékban, az "Arzén és levendulá"-ban. Amikor nem filmezek, délelőtt színházi próba van, ha új szerepre készülök.

- Azt mondják, egy jó vívónak naponta kell gyakorolnia. Az "Egri csillagok"-ban kiválóan vívott. Ebben az időbeosztásban azonban nem szerepel a vívás.

- Vívni már a főiskolán kezdtünk, de a filmhez természetesen külön leckéket vettem. Akkor tanultam meg lovagolni is. Nagyon szeretem a lovakat. Most azonban még tornára is alig jut időm. Talán tavasszal..

- Elégedett a szerepeivel?

- Nagyon. Tavaly végeztem el a főiskolát. Harmadéves korom óta három filmfőszerepem volt. A "Kárpáthy Zoltán" és az "Egri csillagok" az iskolában is kötelező olvasmányok. Az "Egy szerelem három éjszakája" háborúellenes, felnőtteknek szóló film. A színpadi szerepeim közül a "Csók" és a "Haláltánc" szintén felnőtteknek szól, a Dickens regény dramatizált változata, a "Twist" pedig ismét gyerekdarab. Ennyi szerep, szinte egyszerre! És mind más! Hol kislány vagyok, hol anya, hol meg fiú! Kívánhat egy kezdő színésznő ennél többet?

- Kik előtt nehezebb játszani? A felnőttek, vagy a gyerekek előtt?

- Ezt talán nem is tudnám megmondani. A szerepet el kell játszani. Ez a lényeg. Én egyébként nehezebb feladatnak hittem gyerekek előtt játszani. Nagyon érzékenyek és nagyon őszinték. A Jóra, a Rosszra, a Halálra másképpen reagálnak, mint a felnőttek. Hangosan, szenvedélyesen. És nincsen két egyforma előadás. Amikor fölmegy a függöny, olyan közönség ül ott, amelyik még nem látta a darabot. Sőt. Olykor még színházban sem volt. Nem szabad elnagyolni, odakenni a szerepet.

- Elégedett önmagával? Úgy értem: mint színésznő?

- Teljesen soha nem szabad megelégedni a teljesítménnyel. örülök a szerepeimnek. Ez természetes. Ahogyan megoldom őket - ez már feladat, amit mindig jobban kell végrehajtani, és sohasem lehet elég jól. Olyan a mi pályánk, hogy évtizedeken át dolgozik az ember, amíg igazán megtanul valamit. Lehet, hogy sikere van az embernek, de közben tudnia kell, hogy mennyi mindent nem tud!

- Számított arra, hogy ennyi munkát jelent színésznek lenni?

- Őszintén: nem. Viszont mindig az akartam lenni. Kimondhatatlan boldogság, ha szépet láthatok. Ezért is szeretek - hacsak jut rá elég időm - színházba járni. Nem azért ülök be más előadásokra, hogy megnézzem, X. vagy Y. mit csinál a színpadon, hanem hogy rabul ejtsen a játék szépsége. És ugyanazt érzem, amikor én játszom. Ahogyan egy gyerek, amikor katonának, lovagnak, vagy valami másnak képzeli magát - a játék pillanatában én is azzá leszek, akinek a ruháit és nevét fölveszem. Ez az öröm teszi könnyűvé a munkát. A próbákat, a hajnali felkelést, az éjszakai fekvést, azt, hogy alig marad szabadidőm.

- Búcsúzóul egy utolsó kérdést: mit szeretne még eljátszani?

- Egyelőre nagyon jó, amit csinálhatok, a jövőben pedig? Mindenfélét. Még nem gondolkoztam ezen. Ez nem csak rajtam múlik. A színház, a film közös munka. A rendező, a partnerek munkája is benne van egy-egy jobban megoldott figurában. Patika-mérlegen nem is lehetne lemérni, kinek mennyi része van benne.

Félbeszakítanak. Jön az ügyelő, és Tamarának, a leningrádi lánynak mennie kell. Összehúzza kendőjét és toporogva megáll a felvevőgép előtt a hóban. Arca megkeményedik, fázni kezd és éhes lesz. Egyszerre már... Leningrádban vagyunk., 1943 telén, a blokád idején!...
Aztán pár óra múlva elfelejti a háborút, és egy vidéki angol házban kerülgeti a váratlanul elébe kerülő hullámokat. Majd másnap a zsebtolvajlás ismereteit tanulja Fagintól, és reszketni fog Sikestól. Emberek és sorsok, gondok és gondolatok váltják egymást benne, egyszerre mindenki és önmaga.
Színésznő.

Alaksza Tamás
Megjelent: Pajtás 1969. márc. 20.

Az előadást Lengyel Miklós, a többit Kresz Albert fotózta.