Vicuska Barátok közt
Nem tartja alábbvalónak, hogy szappanoperában vállalt szerepet Venczel Vera. Hízeleg hiúságának, hogy szobor- és festményportré is készült róla, az Egri csillagok hajdani Vicuskájaként pedig boldog, hogy a produkción nemzedékek nőttek fel.
- Milyen filmes munka kedvéért áldozza fel a forró nyári napokat?
- A Barátok köztben játszom Gitta néni, az Alzheimer-kóros nagymama szerepét. Azonnal megtetszett a karakter, mert érdemes megmutatni egy kiszolgáltatott helyzetbe kerülő ember és az őt körülvevő családtagok viszonyát. A szerep hitelessége miatt a forgatások előtt kórházban tanulmányoztam a betegséget. Az is izgatott, mi lehet az ebben szenvedőknek a sorsa, ilyen állapotban miként alakulnak az emberi viszonyaik.
- Kajánkodásnak tűnhet, hogy éppen egy ilyen típusú komoly szerep megformálása apropóján kérdezem, de meglepő, hogy Venczel Vera, ha ideiglenesen is, de mégiscsak szappanoperába szerződött.
- Nem kajánkodhat, mert engem igenis érdekel a feladat. Nem foglalkozom azzal, hogy ez a színészi feladat a színházban vagy egy szappanoperában vár rám. Egy beteg ember sorsát kell megjelenítenem.
- Sajátos módon hívta fel önre is a figyelmet Gyémánt László festőművész, aki elkészítette a portréját. Hízelgett a hiúságának a megkeresés, vagy ezt is valamiféle feladatként fogta fel?
- Igen, jólesett az ember hiúságának, amiért méltónak tartják arra, hogy megfessék, de hát nem először történt velem ilyesmi. Egyszer üzent nekem Somogyi József szobrászművész, vállalnám-e, hogy készítsen rólam egy szoborportrét. Nem ismertük egymást, a televízióban látott. Örömmel mondtam igent, a portré elkészült, ez volt Somogyi utolsó munkája. Azelőtt halt meg, hogy megmutathatta volna. Fantasztikus volt modellt ülni, és közben beszélgetni vele. Gyémánt Lászlónak nem ültem modellt, ő beszélgetés közben felvételeket készített rólam.
- Mit kért a festőtől, egyáltalán lehet-e ilyenkor a modellnek valamiféle kérése a portrét illetően?
- Hagytam szabadon dolgozni, hiszen ő ennek a tudora, önálló alkotóművész. A portrét egyébként a Premier című lap rendelte meg, és ők adták át nekem díjként az idei Pécsi Országos Színházi Találkozón a Zsótér Sándor rendezte Kaukázusi krétakör című darabban nyújtott alakításomért.
- Egy helyütt azt írták önről, hogy ezt a kitűnő tehetségű színésznőt keveset láthattuk az elmúlt tíz évben. Ugyanígy gondolja?
- Ennek egyik oka lehet, hogy a közelmúltban jóval kevesebb játékfilm, tévéjáték készült. Ugyanakkor én ezt nem így élem meg, lehet, hogy valóban ritkábban lehetett engem látni, de mihez képest? Ha körülnézünk a színházi szakmában, mondhatom, hogy sok kollégához képest viszont mégiscsak többet látni. Garmadával sorolhatnék nagy tehetségű embereket, akik nem jutnak méltó alkalomhoz.
- Másutt mély lelkiségű színjátékosnak nevezték Venczel Verát. Összevetné ezt a rokonszenves jellemzést önismeretével
- Beszélgetésünk elején feladatról szóltam, melyben egy embert kell felmutatni, még ha a szappanopera műfajában is, de megpróbálom. Igyekszem egy ilyen betegségben szenvedő ember lelkének a legmélyebb rétegeire rábukkanni, azokat felszínre hozni, nem csupán e betegség által okozott állapot külsődleges jeleit visszaadni. Mindannyiunknak létezik egy belső élete, még akkor is, ha ez a világ nem kedvez ennek.
- Az ön lelkének kedvezett a világ: a közelmúltban a színész szülővárosa, Makó Páger Antal-díjjal jutalmazta, korábban Ruttkai Éva-gyűrűt kapott a Vígszínház társulatától. Milyen érzelmeket mozgat meg egy művészben, amikor olyanokról elnevezett díjak részese, akikkel valaha együtt játszott?
- Megjelennek előttem a velük töltött évek. Sokat voltam együtt Évával, és szerencsémre Téni bácsival is. Máig nagyra tartom őket. Nagyon jó érzés, hogy e díjakkal is az ő lényüket folytathatom. Mintha stafétabotot kaptam volna e két elismeréssel.
- Óhatatlan, hogy Vicuska egykori megjelenítőjének ne hozzam szóba: a Nagy Könyv toplistáján ott az Egri csillagok is. Előhívott önben némely emlékképet a filmről a könyv újabb sikere?
- Életem egyik legboldogabb korszaka és ajándéka volt, amikor az Egri csillagokból készült filmben játszhattam. Nem gondoltuk, hogy máig alapmű lesz, és a filmet is ennyiszer ismétlik, és nemzedékek nőnek fel rajta.
Csontos Tibor
Vasárnap Reggel
