Venczel Vera

Ványa bácsi Szonyájával Budán, a Zöldfa bisztrójában találkoztam. Az ablak mellett ült. Egyszerű, elegáns ruhában, szalaggal átkötött hajjal, festetlen arccal. Feketekávét ivott, két cukorral, hab nélkül. Egy mifelénk ismeretlen, idegen állampolgár aligha vélte volna színésznőnek.

Venczel Verás komolysággal kérdezte:
- Nem tévedés, hogy én leszek a címlap? Hiszen az idei nyáron nem játszom sehol, nem lépek fel egyik szabadtéri színpadon sem. Miért engem választottak?

Magyarázkodva, mentegetőzve folytatta:
- Tudja, a bennem lévő kisördög bujtogatott: Vera, az évadzárás megtörtént. A pihenés: pihenés. Maradj itthon... -

A rendhagyó vallomást kislányos grimasszal oldotta fel.
- Nem hallgattam a kisördögre. Eljöttem. Mondja, maga látta már a fotót? Jól sikerült?

Apró, törékeny, madárcsontú. Változatlanul az. S ugyanakkor változott. Fiatalos kedvességét tartva, érett. Pedig nem is olyan régen volt, amikor a Kossuth Zsuzsa gimnázium diáklánya: Venczel Vera sokat szavalt, szívesen lépett fel az iskolai előadásokon. Az önképzőköri műsorokat két eötvösista: Iglódi és Konrád Antal patronálta. Tanárnője, Lídia néni választotta ki ünnepi alkalomra Verának a "Jó embert keresünk" brechti monológot. Ezt mondta a színművészeti főiskolai felvételin is.
Eredménnyel.

Első sikere - még akadémista korában - az Ódry Színpadon az "Egy éjszaka Kansasban". A dicsérettel általában meglehetősen fukarkodó bírálóját idézve: a színmű "színrevitelének egyetlen értelme volt: az, hogy alkalmat adott ennek a növendéknek a bemutatkozására." Vizsgaelőadásán Szép Ernő akkoriban felfedezett egyfelvonásosa, a "Május" főszerepében ugyancsak tündökölt. "Gyerekasszony színésznő - írták róla -, aki ravaszdi naivitással, rácsodálkozó céltudatossággal és bájos keménységgel vesz részt egy komisz életben, amelyhez kellő komiszsággal idomul." Majd a Pesti Színházat megnyitó Weingarten komédiában, a "Nyár"-ban Lorette, Tomanek Nándor csodálatos, szabálytalan, eszményi partnere.

Nemrég költözött Lágymányosra, lakótelepi kétszobás lakásba. Férje iparművész. Az otthont most rendezik be. Telefon még nincs. (Nagyon hiányzik.) Gépkocsit vezetni nem tud. Férje leányával Bernadette-el néha, napsütésben, a ház előtti játszótéren tollaslabdáznak.

Okkal népszerű, hiszen ő játszotta mindkét Jókai-film, a "Kárpáthy Zoltán" és az "Egy magyar nábob" Szentirmay Katinkáját, ő volt az "Egri csillagok" Cecey Évája, a "Fekete város"-ban Görgey bíró lánya. S még mennyi vidám és szomorú, boldog és csalódott, romantikus és reális lény. Klasszikus és modern, történelmi és mai alak. Shakespeare-i Júlia, miltoni Éva, Móricz Zsigmond-i Pillangó. S Szita a Ramajana hűséges, elrabolt, magányba űzött, megcsúfolt asszonya. Játszotta az "Egy szerelem három éjszakája" lírai kedvesét, az "Isten hozta őrnagy úr" magakellető, szédült Tót-bakfisát. 1973-ban pedig Katajev "A kör négyszögesítése" hittel telt vakbuzgó Tányáját és az "Angyali történet" különös okoska Viktóriáját.

A játékfilmrendezők - vajon miért? - évek óta ne hívják.

Milyen új szerep várja a szeptemberben kezdődő évadban a Vígszínházban? Még nem tudja.
A televíziósok viszont gyakorta foglalkoztatják. Legutóbbi sorozata, az "Egy óra múlva itt vagyok". Művészi feladatot kapott a nemrég elkészült O'Neill adaptációban, "Az olaj"-ban. S ő lesz a "Szeptember végén" című televíziós film főszereplője, Szendrey Júlia.

Szerepeit leírva tanulja. A rendező az osztáskor bízik az emberben - mondja - s e hitét igazolni kell. Természetesen nem könnyű azonos hullámhosszra kerülni egy, öt, tíz kollégával. A munka viszont éppen ezért szép. Fontos: a rendező valóban ismerje, emberileg értse színészét. Ne tekintse - noha ma divatos, sokszor újságokban is olvasható a "színészmozgatás" kifejezés - élettelen bábnak. Hiszen közösen dolgoznak, közös a siker - közös a kudarc.

Az idő igazolta a Tükör cikkírójának fél évtizednél régebbi jövendölését "Venczel Veráért nem kell aggódni. Nem fog elkallódni. Jó szerepeket fog kapni. Előre lehet sejteni, hogy kedvéért előássák majd sorra a csitriszerep-darabokat." S Venczel Vera tisztességére válik, hogy emlékezik a folytatásra is: "Hogy azután, amikor felcseperedik a csitrikorból, milyen sorsa lesz, arról ne elmélkedjünk, csak jegyezzük meg, hogy hatalmas önmérsékletre, önismeretre, fegyelemre és józanságra lesz szüksége, hogy kikerülje későbbi nehézségeit."

Nehézség nincs. Még nincs. Venczel Vera, azonban bármi legyen, kemény akarattal, ha kell, százszor megújulva, de biztosan győzni tud.

Erős. Sztárnál több.
Tehetséges - hosszú távon.


-ó -s

1973.