A kék madár

Börcsök Enikő és Venczel Vera vállán nyugszik a kollektív jelenlét egész rendszere, ők pedig bírják koncentrációval és meggyőző erővel, röviden: intellektuális színészettel.

Marton Gábor

Venczel Vera kislányszépségének időtől rongált romjaival magával hozza nemcsak naiva-kora eljátszott szerepeit: Szép Ernő Májusát, Móricz Zsigmond Pillangóját, Cecey Évát, hanem emberi-asszonyi sorsa leplezetlen lenyomatait is.

Molnár Gál Péter

Venczel Vera - a földön ülve sokáig néz szárazon, üres szemmel a semmibe (a szemben lakó gazdag gyerekek karácsonyfájára), az sokáig nagyon igaz és nagyon szép. Venczel Verát érzem majdnem végig telítettnek Mitil (hiába főszereplő) semmi kis szerepében: van valami fájdalmas-melankolikus belső sugárzása.

Koltai Tamás

A két álomvilágjáró gyerek szerepében Börcsök Enikő és Venczel Vera minden manír nélkül, őszinte gyermeki rácsodálkozással járja végig Faust, Ádám, Peer Gynt és a többiek útját. Nem ők tehetnek róla, hogy mégsem működik tökéletesen az egész.

Horváth Csaba

A zsótéri színészeszmény megvalósításában egyértelműen Börcsök Enikő Tiltilje jár az élen. Venczel Vera Mitilje kevés szöveggel ugyan, mégis beszédesen hozza a félénk kislány és a sokat megélt nő kettős karakterét. Számos jelenetet az ő kitűnő játékuk tesz elviselhetővé, vagy éppen katartikussá (amint Börcsök és Venczel - szintén maguk alakította - nagyszüleikkel dialogizálnak - azaz tulajdonképpen monologizálnak -, az előadás legszebb és legmaradandóbb képei közé tartozik)
... A vígszínházi előadás ugyanakkor ékes bizonyítéka annak, hogy Zsótér keze alatt is lehet kiemelkedőt nyújtani (Börcsök, Venczel), s a zsótéri módszer tulajdonképpen nem korlátozás, csupán igen erős leszűkítése a lehetőségek halmazának. Amely ha - de akkor, és csak akkor - megfelelő színészi kvalitásokkal, nyitottsággal és alázattal, meg kellően értékes drámával találkozik, akkor különleges és erős előadások születnek.

Marton Róbert

... a prímet Börcsök Enikő és Venczel Vera Tiltilje és Mitilje viszi: két apró ember a hatalmas függönyök és elrajzolt dimenziók között. Mindkettő lefelé intonál - a bátor és eltökélt "kisfiú" meg a félős és kíváncsi "kislány". Ők tudják a legjobban, hogyan lesz a távolról sem szimpla színpadi létezésből játék, azaz alakítás; nemcsak mindent elhiszünk nekik, hanem helyettük is átérezzük, amit ők átélnek.

Csáki Judit