Oszlopos Simeon

Érdekes, eredeti Zsuzsit láttunk Venczel Vera alakításában. Ez a fiatal asszony korántsem olyan naiv és ártatlan, ahogy a szerep korábbi alakítói látták. Ha ilyen lenne, valószínűleg nem is sikerült volna Kis Jánosnak olyan könnyen, gyorsan elcsábítania. Éppen ellenkezőleg, ez a Zsuzsi kíváncsi és kielégítetlen, maga is hajlik a konvenció szentesítette normák áthágására. Vonzza őt a festő mássága, és a csábítás tárgyából játszi könnyedséggel - csábítóvá válik. Ezt a váltásthangsúlyozza a rendezés is, amikor a döntő pillanatban Zsuzsi ül át a fotelból az ágybetétre. Ez a váltás nyílt színen zajlik, és a látszólag jelentéktelen fizikai cselekvésben, a helyváltoztatásban manifesztálódik. A figura sorsdöntő fordulata azonban csak a dráma csúcspontján, a festő árulásának felismerésével következik be. Venczel Vera alakításában nyitva hagyja a kérdést, hogy mi történt addig, amíg Müllerrel volt összezárva. Felismerte-e meggyalázóját, vagy csak Kis Jánost látva eszmél rá a valóságra. De színrelépése pillanatában mégis mesterien érzékelteti, hogy az utolsó percek tapasztalata alapjában megváltoztatta. Mire a szeretőjével való leszámolásra készül, a már a bosszú démonának szerepében látjuk. Ugyanakkor, ez az önmagából kivetkőzött Zsuzsi mégsem idegen, nem más ember; asszony, aki a megaláztatás által képes átlépni önnön határait, már nem is földi nő, hanem sértett angyal. A szörnyűséges Jó félelmetees képviselője, aki végső tettével Vinczéné méltó ellenfelévé nő.

Földes Anna