Tévedések vígjátéka

Még maga Shakespeare gondoskodott arról, hogy a borzongató komédia melodramatikus keretjátékában legyen két megtöretett lelkű, majdhogynem tragikus alak. A végzet áldozatai a történetben: Aegeon, az apa (Cserhalmi György), és Emília, az anya (Venczel Vera). Ennek az írói ajánlatnak a dramaturgiai és rendezői "bedolgozása", elvarrása" nem kis feladat. Jelen előadásban - ha jól vettem ki - Emíliából nem apácafőnöknő lett Ephesusban, hanem valami plázabejáratnál standoló, kissé zakkant hajléktalan. A minősíthetetlen paróka mindent megtesz azért, hogy Emília méltósága semmivé váljék, de Venczel Vera állja a próbát.

Gabnai Katalin

A Tévedések vígjátéka vérre menő komolyságát nem álarcos kommandósok képviselik, hanem a vendég Cserhalmi György méltósággal sértett, méltatlanul bántalmazott, őszintén hiteles szirakuzai Égeonja. Magát megadó, megalázott foglya a komoly dráma a bohó fejtetőn táncolás közepén. Valamint a templom helyett a plazából előkeveredő elveszett családanya, Venczel Vera, akinek arcára van írva sorsának térképe, tiszta szavakkal, egyszerűen tud súlyos lenni. Cserhalmi és Venczel végső összetalálkozása megható, meseszépségű egymásra találás.

Molnár Gál Péter

Ha mégis beszélünk kiemelkedő színészi játékról, akkor meg kell említenünk Égeon szerepében Cserhalmi Györgyöt, valamint Venczel Verát, aki Emíliát testesíti meg.

Felszeghy Ádám

Úgy történik a dolog, hogy egy ideig megy szépen a dráma - lehetne akár korhű díszlet-jelmez is -, aztán megakad, és egy tömegjelenetben nagyvárosi forgatagot látunk, megzenésítve-koreografálva. (Ennek van egy igen szép, ám sokaknak nyilván észrevehetetlen pillanata: amikor jóval a végső találkozás előtt egymásba botlik a hajdan egymástól elsodródott férj és feleség; Cserhalmi György és Venczel Vera összenézése erős, de stúdiószínpadi gesztus.)

Igazi érzelmekkel csak Cserhalmi György fiait kereső, megsebzett, megfáradt Égeonja és Venczel Vera amolyan vígjátéki deus ex machina ként megjelenő Emíliája bír.

Urbán Balázs